A hosszú körzeti menetelés finisében fújtató, de elmélkedésre még nem rest ismerősünk közéletet él. Kongresszusok és rendezvények, fő és fórumok tarkítják a kor zavaros egészségügyben megkeseredett napjait.
Mint a felmenedzseltek mondják, ma a legfőbb tőke az információ. Hát mit ne mondjak, gondolkodik barátunk, ezen szempont alapján nem vagyunk tőkeszegények. Mert az információ árad. Hideg is, meleg is, jó is rossz is és főleg igaz is és hazug is. Egyszerre. Ember legyen a talpán, aki átlát a szitán.
Mi történhetett itt, kérdezi magától E. CS. miközben többrendbéli réteseket bocsát útjára, az információk bizarrsága ellenére, még most is egy irányban működő emésztőrendszerébe. Szünet van. A teóriák után a kalóriák magunkhoz vételének ideje. De az izgalmaktól megviselten rágcsáló sokadalom most sem nyugszik. A hasi erek tájékra kívánkozó agyi vérellátmány sem akadály. Találgatnak. Kinek lehet itt hinni.
A sokaság tagjai orvosok és a fórum második felére fogyatkozó önkormányzatiak, ki-ki a maga szempontjait keresi a hallottakban. És ki-ki megtalálja olykor egyazon előadó, de főleg az egymást követő szónokok bölcs intelmeiben.
Az okozók által fércműnek deklarált, de jó esetben mégis folyamatokat generálni képes 3 paragrafus, a végrehajtási rendeletek áldozatául látszik esni.
Mi van e-mögött.
A miniszteri aláírás ott van a bekezdések végén.
Akkor pedig?
Nem olvasta, vagy nem ezt írta alá.
Alá kellett írnia.
Ezt akarta aláírni.
Esetleg nem azt jelenti, amit mond, vagy ahogy magyarázzák?
A bevezető szónok a zavarkeltés veszélyeiről beszélt s a továbbiak mégis ennek jegyében zajlanak. Mi hát az igazság.
E. CS. már ismét ott ül a padsorokban, és ámulva hallgatja a nagyok élesedő és érzékenységektől, presztízsértelmezésektől, meg …. szóval, sok mindentől nem mentes szócsatáit.
A működtetési jog nem lehet fiktív, szól a kamara bölcs szava. A működetési jog általános érvényű, tehát fiktív is lehet. Mi több, már el is keresztelte valaki: országos érvényű horgászengedély.
Az önkormányzat továbbra is azt csinál, amit akar. Az önkormányzat nem szállhat szembe a szakma szavával.
És így tovább.
Ez már sok, ez már tragikomikus. Kinek az érdeke, hogy minden várakozásunk nevetségességbe fulladjon? Ki tette ezt? És miért hagyták a dolgokat idáig fajulni azok, akik most látják és elítélik, de tervezet formájában is látták és nem ítélték el.
A társaság ismét kis köröket alkotva vitatkozik. Végéhez közeledik az ismét csak sokkoló nap. Akik a zűrzavar veszélyeiről beszéltek, még a zűrzavar kialakulása előtt távoztak. De itt áll a sok megzűrölt és megzavart.
Az önkormányzatiak információs muníciójukkal már elégedetten hazavonulhattak. Akik most itt beszélgetnek, holnap tízmillió állampolgár egészségének alapfokú felelősei.
E. CS. egy hangulatra figyel fel magában. Nem is olyan régen még vidám szellemi tornákat folytattak egy jeles emberrel, aki, míg élt, a Cini névre hallgatott legszívesebben. És ismét begerjed az akasztófahumortól olajozott, vigasztalni is képes Cinizmus.
A praxisról folyik a vita. Definíciót keresnek. Barátunk fáradó agyából kipattan a megoldás.
Mi is a praxis?
A háziorvos számára kijelölt türelmi zóna.
A társaság derűsen oszlik szét, a zűrzavar marad.

Dr. Szász István T.