Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ön szakminiszterével, Gógl Árpáddal együtt többször meglátogatta országos
Szakmai rendezvényeinket, meghallgatta az egészségügyi dolgozókat.
Az elodázhatatlan reformokról, a nehéz anyagi problémáktól sújtott, türelmetlen orvostársadalom gondjaival szemben igen megértőnek bizonyúlt. A hallgatóság gyakran megtapsolta. Ígéreteit komolyaknak, intézkedésit biztatónak remélte. Azután jött a délszláv háború, árvizek, belvizek okozta költség-módosítások sora.
Mi is tökéletesen megértjük a természeti csapásoktól sújtott embereknek és közösségeknek a tragikus helyzetét. Mi is azt mondjuk: segíteni kell rajtuk, bármennyibe kerüljön is az!
De miért éppen az amúgy is vegetáló egészségügyi dolgozók szerény jövedelméhez, beígért fejlesztéséhez kell nyúlni?
Miért van az, hogy néhány tönkretett bank talpra állításához az adófizetők sokmilliárd forintját kell áldozni? A felelős pézügyi "szakember" pedig pereli az államot = az adófizetőket, több százmilliós végkielégítésért!
Miért nem ebben a szférában kereskedik a pénzügyminisztérium?
Miért van az, hogy az 1998-as, és az 1999-es évek nem voltak az egészségügy évei, de még a 2000. , sőt a 2001. a 2002. sem lesz az! Ezt a "szellemes" eszmefuttatást több felelős szaktekintély nem győzi eleget emlegetni, mintha ez dicséretes dolog lenne!
Eltekintve az egészségügyi dolgozók egzisztenciális gondjaitól, itt az egész társadalom jövőjéről van szó!
Riasztó statisztikai adatok hívják fel a figyelmet, a Magyarországot legrosszabb paraméterekkel jellemző egészségügyi helyzetre. Szabad ilyen körülmények között az egészségügyet elvonásokkal súlytani? Véleményem szerint ez nagyon veszélyes politika!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Visszatérve a konkrétumokhoz, szeretném tisztelettel felhívni a figyelmét a háziorvosok néhány problémájára.
1998-ban konkrét ígéretet kaptunk elkülönített pézforrásból, az évek alatt ki nem fizetett ügyeleti díjaink utólagos rendezésére. Aztán ez elmaradt. Helyette jött a cinikus tanács: pereljük be saját önkormányzatunkat, juttassuk csődbe azt, utána a csődbiztos kifizeti elmaradt járandóságunkat. Én, aki a képviselő-testület tagja, sőt alpolgármester vagyok, pereljem be saját magamat?
Sok negatív élmény után a háziorvosok biztató jelnek tekintették az ún. Praxis törvényt, annak ellenére, hogy a törvényhozásban néhány hozzá nem értő, vagy malignus honatya sikerrel hátráltatta törvényre emelését. A törvény rövid, ám ígéretes volt, különösen azért, mert a praxisok kedvezményes hitelekkel való támogatását is ígérte 2000. január elsejétől.
Elmúlt 2-3 hónap, a végrehajtás késlekedett. Senki sem tudta mi történik. Utólag valószínűsíthetjük, hogy pénzügyi szakemberek feszített ütemben dolgoztak rajta, hogy olyan konstrukciót alkossanak meg, amelyben a kamattámogatás, és az 1 éves visszafizetési moratórium csak az önkormányzattól megvásárolt, elavult gépekre vonatkoznak. Ezeket pedig a mi bérfejlesztésünk terhére vették meg az önkormányzatok annak idején! Most pedig vegyük meg előnyös kamattal ismét?
Kötelező ügyeleteket saját kocsival kell ellátnunk. Miért nem lehet az ügyelethez szükséges terepjáró, vagy egyéb gépkocsi vásárlására kamattámogatást kapni? Én 18 éves, rozzant Nivával látom el az ügyeletet.
Milyen bevételt "harcolt ki" az a néhány pézügyi zseni az állam javára, aki így megnyirbálta az ígért kedvezményeket? Néhány milliót? Nekünk sokat ártott ezzel!
Sokszor felmerült már az egészségügyi dolgozók érdekvédelmi vezetőinek retorikájában az a tény, hogy a legvégső esetben a korlátozott munkabeszüntetés is jogos lenne. Hogy miért nem került erre eddig sor? Véleményem szerint az egészségügyiek empátiája, a betegekkel való együttérzése döntött a kivárás mellett.
Tudjuk azt, hogy sokkal nagyobb és veszélyesebb káoszt okozna ez a durva módszer, mint az elkényeztetett vasutasoké, akiknek vezetői közel 50 éven keresztül Fejbólintó Jánosok voltak, most pedig visszaélnek azzal a ténnyel, hogy "közlekedni márpedig kell"!
Végezetül tisztelettel felhívom az általam nagyra becsült Miniszterelnök Úr figyelmét a helyzet politikai aspektusára is.
Nem szabad elfelejteni, hogy 2 év múlva választások lesznek, és minden választópolgár tartozik valamelyik háziorvoshoz. A betegek pedig figyelnek az általuk választott háziorvos ill. kórházi orvos szavára. Bármennyire politikamentes is a mi szakmai munkánk, örökös háttérbe szorításunk óhatatlanul kihat az emberek hangulatára.
Bízva a Miniszterelnök Úr jóindulatában, maradok őszinte tisztelettel:

Dr. Cserniczky Gyula
Tiszaszentimre