A 2000. évi II. Törvény. ugyan a folyó esztendőre moratóriumot hirdetett a működtetési jog elidegenítése tekintetében, a kapcsolódó kormányrendelet pedig ingyenes vagy visszterhes elidegenítést említ - értékre utaló kitétel nélkül, a szabad adás-vétel alapjogából kiindulva, mégis úgy gondoljuk, meg kell kezdeni a működtetési jog felértékelésének elősegítését célzó szempontrendszer kialakítását.
Bármennyire is a felek szabad döntésén múlik a vételár, mégis szükségesnek tarjuk egy olyan útmutató közzétételét, amely konszenzus mentén születik, és amely legalább felsorolja azokat az elemeket, amelyek értelemszerűen meghatározhatják, meg kell határozzák egy adott működtetői jog értékét. Ha ezen alapelemek, illetve egymáshoz való arányításuk mentén indul el konkrét esetben az érintett doktor, illetve az eladó, több esélye lehet, hogy vevőre találjon, és az is elfogadja a kínáltakat. Ez végső soron a piac nyugodt beindulását eredményezheti, ami pedig minden közvetlenül érintett, és a Kormány érdeke egyaránt.

Elképzelésünk a következő:

Alapérték: a praxis mindenkori egyéves bevétele

Módosító tényezők: hely (geográfiai) 10%
gondozási állapot 20%
akut/krónikus ell. arány 10%
definitív ellátás aránya 5?%
dokumentáció - számítástechnika 10%
ügyeleti rendszer helyzete 5%

Részletezve fentieket, néhány kiegészítés:
- A praxis bevételén kizárólag a területi ellátási kötelezettség keretében a MEP által juttatott folyósítások összegét értjük.
- Bizonyára sokakból nemtetszést vált majd ki, hogy a praxis területi elhelyezkedését mindössze 10% módosító tényezőként javasoljuk tekintetbe venni. Ha azonban másként tennénk, tovább erősítenénk az ország különböző területei közti ellátási egyenlőtlenséget, holott pont a praxis irányított értékelése egy olyan fontos eszköz, amivel az egyenlő betegellátási feltételek kialakítása irányába léphetünk. Tisztában vagyok vele, a teljes egyenlőség illúzió, ha azonban egy nagyvárosi körzet elhelyezkedése miatt érné egy falusinak többszörösét, az az ellátás további ellehetetlenüléséhez vezet, ami nem lehet cél. A szakmai mutatókat fontosabbnak ítéljük ennél.
- A gondozási állapot megítélése, mintegy minőségbiztosítási elem szerepel - a szakmára szóló általános minőségbiztosítási mutatók kialakításáig és általános elterjedéséig. Az átlag magyar ill. európai populációra jellemző adott betegség-előfordulási arány viszonyítva az adott praxisban felderített betegségek arányához. A felderített fő betegségcsoportok gondozottsági állapota (rendszeres ellenőrző vizsgálatok, korszerű gyógyszerelés).
- Egy jól felderített és gondozott praxisban az akut ellátások aránya - influenzajárványtól eltekintve! - lényegesen alacsonyabb, a napi betegforgalom zömét a rendszeresen visszatérő betegek ellátása, gondozása adja.
- Valami hasonló szemléleten alapszik a definitív ellátás aránya. Értelemszerűen a jól felderített és ellátott populációban magasabb a helyben végleges ellátást nyerők aránya.
- Előbbiek megítéléséhez és a korszerű munkához elengedhetetlen a korszerű dokumentáció, értelemszerű a megfelelő színvonalú háziorvosi szoftver alkalmazásán alapuló, sok szempont szerint rendezhető és lekérdezhető adathalmaz, jó számítógépes háttér.
- Nyilván jelentősen befolyásolja egy praxis értékét, milyen az ott dolgozó orvos leterheltsége, mennyi szabadideje marad, hogyan tud továbbképzésekre, szabadságra eljutni. A jövő a központi ügyeleteké - kistelepüléseken is! Minden orvosnak a tőle telhető módon aktívan is erre kell törekednie, környezete megfelelő befolyásolásával. Egy stabil helyettes és a napi 8 órán túli időszak tehermentesítése óriási könnyebbség.

Összefoglalva szeretném leszögezni, hogy amit kifejtettünk nem kőbevésett rendszer, hanem ajánlat, vitaindító. Látható, hogy vázolt szempontjaink mentén egy átlagtól mindkét irányban akár 50-60%-al is el lehet térni. Ez elég széles mozgásteret nyújthat mindenki számára. Jelen írásommal vitát indítanék, várva a T. Olvasó megtisztelő véleményét, kritikáját, újabb javaslatait. Hozzuk össze együtt, időben ezt a fontos dolgot, hisz rólunk, nekünk szól. Ne mások döntsenek felettünk!

Dr. Éger István