2 éve szerveztük már, Tényi Jenő professzor úr, és tanszéke, az OHI, az Egészségügyi Minisztérium, az FVM és még néhány Intézet, no meg a FAKOOSZ.
Na, nehogy azt higgyétek, hogy emiatt minden tökély volt.

Hogy rögtön károgjak, túl sok volt az előadás, túl sok szekcióban és kevés a hallgatóság. Gyönyörű kora nyári idő volt, az Ausztráliától Kanadáig idelátogató vendégek jó része Pécs gyönyörűségeivel ismerkedett, vagy a magyar kuriózumok után rohangált. A technikai felszerelés olyan volt, mint általában kis hazánkban, volt, ami működött. A magyar szekciót az utolsó pillanatban sikerült kialakítani, de szinkrontolmácsolás már nem volt, így ismét magunknak mondtuk el gondolatainkat, problémáinkat, sem a külföld nem hallott rólunk, sem a magyar hallgatóság nem ismerhette meg más országok problémáit.

Pedig lett volna mit. Ha nem is kárörömmel, de némi megnyugvással hallgattuk, hogy nálunk fejlettebb országokban is gondot jelent a falusi lakosság azonos színtű egészségügyi ellátásának biztosítása, hogy korunk népbetegsége, a diabetes a fejlődő országoktól a fejlett Nyugatig mindenütt gondot okoz, hogy vannak olyan problémák, amikről mi csak nem is hallottunk, mint a túlzott zöld tea vagy a bétel-levél rágás következményei.

Sajnos a programokban is a bőség zavarával küszködtünk, így nem jutott igazán idő arra, hogy bemutatva egy magyar háziorvosi és üzemegészségügyi szolgálatot, információkat nyerjünk a külföldi gyakorlat részleteiről is.

Mégis úgy éreztük, saját problémáinkon túl a FAKOOSZ elérkezett oda, hogy már nemcsak orvosai érdekeit védi egységesen, de a mögöttük sorakozó betegek számára is tud, akar valamit tenni. És legfőképp, hogy ehhez társakat talált, olyan nemzeti szervezetek formájában, amelyek az adott ország falun dolgozó orvosait tömörítik, csak ők már nem jogaik és megélhetésük biztosításával foglalkoznak elsősorban, hanem betegeik legmagasabb szintű ellátásának biztosításával, a falusi ellátás különbözőségének tudományos feldolgozásával.

Úgy gondolom, ez lesz egyszer utódaink feladata is, amikor számukra a már kiverekedett tisztességes és legális jövedelem, a biztos és állandó megélhetés, az időben igénybe vett és anyagiakban bővelkedő nyugdíj mellett már csak az lesz a legfőbb feladatuk, hogy betegeik összes lakóhelyükből és munkaterületükből adódó egészségügyi hátrányát a szintén létbiztonságban és jólétben, nyugalomban élő foglalkozás-egészségügyi kollégával és más szakorvosokkal együtt a lehető legkisebb szintre csökkentsék. Mindeközben magasröptű, mégis közérthető, és nagy gyakorlati haszonnal rendelkező előadásokkal és szakcikkekkel örvendeztetik meg az érdeklődő kollégákat.

Na, vissza a Földre. És azért ez sem kiábrándító. A IAAMRH /Nemzetközi Mezőgazdaság- és Faluegészségügyi Társaságnak/ 6 évig magyar elnöke volt Tényi Jenő professzor úr személyében. A szabályok értelmében 2 ciklus után új elnököt kellett választani, aki mostantól Ashok Patil, indiai szakember lesz. Az összesen 2o tagú vezetőségben, a magyarországi ezirányú tevékenység elismeréseként 2 magyar képviselő is van: Szilárd János alelnök, és szerénységem, mint a FAKOOSZ képviselője. Úgy gondolom, ez a FAKOOSZ munkájának elismerése is, mert messze földön az egyetlen szervezet, amely a falusi orvosok problémáival is foglalkozik. Igyekszem majd érdekeinket külföldön is képviselni.

Ezen kívül is sikerült közvetlen kapcsolatot kialakítanunk épp az indiai tagszervezettel. Folyamatban van hasonló szerződés aláírása az izraeli, az olasz, a svéd és a koreai orvos-szervezettel is.

Legközelebb a falusi orvoslással foglalkozó kollégákkal a WONCA bécsi júliusi kongresszusán fogok találkozni. Remélem, innen is bíztató hírekkel térhetek haza.

Utoljára, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Tényi Jenő professzor úrnak, akivel 2 évig öröm és megtiszteltetés volt együtt dolgozni, és akinek köszönhetően a FAKOOSZ a nemzeti ismertségből kezd a nemzetközi porondra is kilépni, és nemkülönben köszönet az érdeklődő és nagy tudású FAKOOSZ tagságnak, akik a magyar szekció 8o %- át adták. Velük biztosan sok hasonló konferencián fogunk még találkozni.

Simek Ágnes
Gara