Január óta a Kör minden számában felidézünk néhány írást a FAKOOSZ indulása óta megjelent cikkekből annak apropóján, hogy tizedik évfolyamát számlálja a lap. Hogy az érdeklődésre számot tartó cikkeket ki tudjam választani, gyakorlatilag végig kellett olvasnom ismét az eddigi évfolyamokat. A cikkekből hosszú történet kerekedhetne, a kezdete akkorra tehető, mikor Gyenes Géza más orvosi lapokban megkritizálta az első szabad választásokon nyertes kormány egészségügyi programját. A későbbi történések bizonyították, hogy igaza volt.
Akkor, a kétpólusú egészségügyi rendszer tervezetében szerencsénkre addig soha nem látott figyelemmel fordultak az alapellátás felé, és benne a háziorvoslás megerősítése komoly szerepet kapott. Addig elképzelhetetlen szakmai és anyagi lehetőségek nyíltak meg előttünk a kvázi privatizációval, amivel a kezdeti bizonytalankodás után egyre több doktor élt is.
A FAKOOSZ az akkor a még javarészt közalkalmazott doktorokat segítette tanácsokkal, erősítette bennük az együvé tartozás érzését, de véleményét sem rejtette véka alá az egészségpolitika számos kérdésében. Küzdött a degresszió, a továbbküldési mutató, az önkormányzatok és az OEP túlkapásai ellen. Mindig akadt soraink közt néhány őrült, aki ezekért a célokért hajlandó volt szabadidejét, nyugalmát áldozni. Mivel a fekvőbeteg ellátás megfelelő felkészítése elmaradt, a reform nem tudott kiteljesedni, sőt a háziorvosok, mint a változások átmeneti nyertesei, kivívták az egészségügy más szereplőinek ellenszenvét. Mára az előny elolvadt, a lezüllő finanszírozás nem teszi lehetővé, hogy a háziorvosok megfeleljenek a valódi privatizációs elvárásoknak.
Később a FAKOOSZ kezdeményezése vezetett oda, hogy az állam a saját maga által alkotott törvényekben és rendeletekben foglalt díjakat munkaügyi bíróságok előtt kénytelen volt elismerni és részben kifizetni. Mivel ekkorra a háziorvosok nagy része már vállalkozó volt, ennek hasznát főleg az alkalmazotti sorban, és a kórházakban dolgozók látták. A háziorvosoknak fizetendő tartozást a Kamara felmérése nyomán elismerték ugyan, de a vállalkozó háziorvosoknak effektíve máig sem fizették ki.
De a FAKOOSZ harca nemcsak az anyagi megbecsülésért folyt, hanem a háziorvoslás súlyának megfelelő szakmai becsületéért is az egészségpolitikában. Így minden fontos kérdésben hangoztatta véleményét, sokszor a Kamara előtt, néha helyette is, és így a mainál sokkal több lehetősége volt sikereket elérni.
A legutóbbi időkig is részt vett a FAKOOSZ a műhelymunkákban, remélve, hogy életközeli tapasztalatait beépítve a megalkotandó szabályokba, azokat működőképessé és könnyebben elfogadhatóvá lehet tenni. Az egészségpolitika szakértőinek álláspontja azonban egyre inkább megmerevedik, az egyeztetések rendre elmaradnak, néha már úgy tűnik, az Egészségügyi Minisztérium is a József Nádor térre / Pü.M. / költözött. A Kamara törvény adta joga az egyeztetések kikényszerítése. Remélhetőleg eljön az idő, mikor ennek meg akar és meg is tud felelni.
Mi mondjuk az igazunkat, melyre egyre ritkábban érkeznek használható válaszok.
" A kutya ugat, a karaván halad " tartja a közismert mondás, és esetünkben az is tisztázandó, ki a kutya és ki a karaván. Mert ha mi vagyunk a karaván is, akkor szerintünk bizony lassan haladunk. Belülről egészen úgy tűnik, mintha helyben járnánk, vagy inkább állnánk.
Ha viszont a kutyaugatás mozgatja a karavánt, mi készséggel tesszük tovább, amit eddig tettünk.

- Dr Mráz János -