A "Tizedik" ...

A nyájas olvasó meglátván ezt a címet azt gondolhatná, a főszerkesztő az őrület határán lehet. Minek ugyanis betűvel is kiírni azt, ami a lap alján számmal is szerepel. Meg kell mondanom, erre az oldalra helyezése is kissé célzatos azoknak a cikkeknek, amelyeket itt lehet majd olvasni hónapról hónapra. A talányos cím pedig cseppet sem titokzatos.
Ebben az évben számlálja tizedik évfolyamát A KÖR. Ez pedig jó alkalom arra, hogy felidézzük egy kicsit a kezdeteket, a múltat.
Ezen a helyen az elmúlt 10 év legjellemzőbb írásait szeretnénk ismét közölni egyrészt azoknak, akik még akkor nem olvashatták a lapot, vagy már olvasták, de szívesen idéznék fel azokat újra. Természetesen a környezetükből kiragadott cikkek a mai olvasó számára talán nem teljesen érthetőek, ezért ha szükséges, egy kis magyarázó instrukció kerül majd mindegyik mellé.

APA! JÓL CSINÁLTAM!?

(avagy gondolatok egy alkotmánybírósági határozathozatal után)
Több hónapja érlelődik bennem a gondolat amit egy augusztus 20. Körüli történet fejelt meg és vett rá, hogy leírjam mindezeket.
"Magyarországon helyreállt az alkotmányos rend" - fogalmaz egy politikus amikor az Alkotmánybíróság a népszavazásról szóló határozathirdetését véleményezi a sajtóban. Valójában alkotmányos rend van-e a házunk táján?
Vajon az igen tisztelt alkotmánybírák is tisztában vannak az egészségügyben dolgozók túlmunkájával, tényleges igénybevételével, alkotmány adta jogaival amely a hivatalos ledolgozott MUNKA UTÁN MEGILLETNE mindannyiunkat? Igaz a hatályos törvények megvannak (Munka Törvénykönyv stb.)
Alkotmányos jog van-e a szabad időhöz, a családhoz, hétközi napi készenlét után, a hétvégi napokon a központi orvosi ügyelet alatt teljesen felszabadultan a szabad idő "szabad" eltöltéséhez?
Szász István Kollega cikke, - sajnos IGAZ történetét minden kollega más-más névvel publikálhatná. Az "akut fülmosás"; a "már nem merek az éjszakának menni" és hajnali (03 h.) hívás (" a 3 (!) hete "beteg") című fejezetet csak az nem ismeri, aki nem ezt csinálja .
S a hétvégi ügyelet (pl. vasárnap) után 3-4 ilyen fajsúlyú hívás után hétfő reggel. Friss, üde, kipihenten kel és kezdi a területi ellátási kötelezettségű praxisában reggel 07-kor a rendelést.
Alkotmányos-e egy hét túlmunkával teli hétköznapok után.
ITT NEM AZ A KÉRDÉS MÁR, HOGY TÖRVÉNYESEN FIZETIK-E ŐT EZÉRT? 20-25 ezer emberre egy szellemileg fáradt orvos ügyeljen? Nem sérti-e a személyiségi jogokat az, hogy a választott praxisában a munkát a napi döntéseket, egy kialvatlan, szellemileg fáradt orvos (team) végzi. (Ügyelet után nővér is.)
Van-e az EURÓPAI NORMÁKAT magáénak valló, személyiségi jogaival élő betegnek jogosult ELVÁRÁSA arra, hogy őt EGY KIPIHENT ORVOS vizsgálja.
Uram bocsánat, sokszor emberi sorosokat eldöntő kérdésekben döntsön fáradtan az ügyelete után. Vagy ezt az UNIÓBÓL nem vesszük át, csak a Tőkét?
Az "európai normáknak" megfelel, hogy a tehergépkocsik hétvégén a forgalomból korlátozva vannak - ezt kezdjük megszokni, elfogadni. Sőt jól elfogadni. Az átlagember a pihenéshez való jogát az orvosnak nem fogadja el. Vagy nincs otthon, vagy elutazott - azt ha duzzogva is de lenyelik néhányan. De azt, hogy "férjem pihen" -"Sürgősen keltse fel! Mert"-
S itt az orvosi eskütől a hivatástudatig mindig van aki valamire hivatkozik.
Hogy miért orvos ő? stb. stb. S mindig azok jelzik a hivatástudat kérdését akik még azt se tudják ki is az a Hippokrates! (Nem furcsa?)
De ezt az alkotmányossági hézagokkal teletűzdelt orvosi pályánkat még nem tettük mérlegre.
Vagy a címben szereplő kérdést meddig teszi fel a gyermekem, ha az Alkotmányunk napján telefonon kereső beteg elől le kell, hogy tagadjon a 7. éves gyermekem, mert tudja, ha igazat mond, akkor vagy elmegyek vagy vele tovább nem foglalkozom. (Központi orvosi ügyelet volt, s az ikertelefonon belehallgatva nem életveszélyes problémához riasztott volna egy notórius ügyeleti hívogató) - mert az akut ügy az HÍVÁS!!!
S gyermekem ("apukám most elutazott kongresszusra, nincs itthon"-) arcán a megelégedettséget visszajelző mosoly várakozó tekintete közben megkérdezte "-Apa! Ugye jól csináltam!"
Csak azért megtanul valótlant mondani, hogy joga legyen hozzám, velem lenni, mert a gyermek is érzi, hogy valahol sántít az, hogy az ő apját hétvégén is hívják. ("Olyan jó, hogy együtt vagyunk" - mondja néha.
Egy érdekes történetet megosztok veletek. Kisebb lányom 5. éves óvodás, s azt a feladatot kapták a nyári szünet után közvetlen az óvodában, hogy rajzolják le a nyári élményeiket a családdal.
S látjuk, hogy a képen két gyermek, egy felnőtt és két kutya alakja látható. Ez ki? - Anya. S ez ki? - Zsanett. S ez ki? Én és a két kutya. - S apa hol van? - Apa? - - rövid gondolkodás után - …--apa betegnél van.
Úgy hiszem ehhez mást fűzni nem lehet.
P.S.: Ti, ott fenn bírák úgy látjátok, vagy minden alkotmányos?
Az Európai hovatartozás után itt is megoldódik a munka utáni kötelező pihenés, - mert a bérezésben bízunk, de azt később.

Dr. Jambrik Imre
KISAR