Ez év júliusában sikerült megvalósítani régi álmom - feleségemmel együtt egy hetet töltöttem a Görögországi Kósz (Kos) szigeten, Hippokratész szülőföldjén. Kósz sziget a Dodekániszoszi szigetcsoport (tizenkét sziget) tagja, a közismertebb Rhodos szigettől észak-nyugatra fekszik, Törökország (kis-Ázsia partjainál).
- A repülőtér megépülése óta Kósz népszerűsége látványosan nő, Korfu, Kréta és Rhodos mellett alighanem az idegenforgalmilag legfelkapottabb szigetek közé gfog tartozni, bár még nem tart itt. A repülőtér, mely Hippokratész nevét viseli, a sziget tetején (hegyfensíkján) épült, ami előnyös föl- és leszálláskor is, és zajával nem zavarja a pihenni vágyók nyugalmát.
- A sziget kb. 50-55 km hosszú és 10-12 km széles és egy végtagok nélküli kecskéhez mutat hasonlóságot. A sziget közepét hegyek uralják, csak a tengerparti részek síkak, itt találhatók az ismertebb strandok és üdülőhelyek.
- Kósz, Hippokratész - a gyógyítás atyjának - szülőhelyeként ismert. Kiváló klímája és gyönyörű vidéke van. A nyári hőség - még júliusban is - elviselhető, mivel kis-Ázsia felől (ritka kivétellel) fúj a szél és a tenger vizének hőmérséklete (annak ellenére, hogy igen csak délen van) nem több 22 C-nál, mivel az említett széltől a víz állandóan hullámzik és keveredik.
- Fővárosa - Kósz város, mely a sziget észak-keleti csücskében fekszik, tengerparti öbölben, kb. Balaton-szélességnyire a török partoktól - derűs hely, vidám hangulata és oldottsága hamarosan hatalmába keríti látogatóját. Meglepő, hogy Kósz mennyire megmaradt görögnek, annak ellenére, hogy Kr. e. 197-től, a római fennhatóság kezdetétől, 1945-ig idegen uralom alatt állt. A városban lépten-nyomon antik görög maradványokra bukkanunk. Az ókor itt is egy virágzó múlt nyomait hagyta hátra. A klasszikus idők és az azt követő korok jelentős maradványai vannak elszórva mindenütt a szigeten. A város fő nevezetessége az ókori görögséghez kapcsolódik. Itt született Kr. e. 460 táján Hippokratész, a racionális - empirikus gyógyászat megalapítója, az európai és modern orvostudomány atyja. Itt működött a híres hippokratészi iskola, tanítványait - állítólag - az erőd mellett álló hatalmas, göcsörtös régi platánfa alatt tanította. Az említett platánfa tényleg nagyon öreg, szerteágazó ágait vasszerkezet támasztja alá, törzsének közepe már elkorhadt, a megmaradt részek faseb-kezelővel vannak lekenve - így próbálják élettartamát meghosszabbítani. Ennek ellenére a fán dúsan van levélzet és jó árnyékot ad a melegtől és fáradságtól elcsigázott turistának. A platánfa tőszomszédságában van egy korabeli kövekből és márványoszlopokból épült szellős - árnyas pavilon, ahol maga az említett oktatás folyhatott.
- Az ősrégi várostól 3,5 km-re dél-nyugatra található a sziget leghíresebb emlékműve az Asklepieion. Egy alacsony hegy lejtőjén áll, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre és a szemben lévő kis-Ázsia partjaira.
Kr. e. 500 és Kr. u. 400 körül, a Földközi-tenger menti országokban. Asklepiost, Apollon isten fiát tekintik a betegségek gyógyító istenének. Az Aszklepiosz kultusz, mely Epidauroszból kiindulva a VI-V. századtól elterjedt az egész hellén világban (és később a rómaiban is), egyik fő központját Kósz szigetén építette ki. Az Asklepios-szentélyt az Asklepieiont, melynek építése több nemzedéken át folyt, nagyszámú messze földről érkezett beteg kereste föl, hosszú utazás után. A zarándokok azt remélték, hogy álmukban az isten meggyógyítja majd őket és tanácsot ad az álombéli jóslat segítségével.
Hatalmas, nyitott lépcső vezette a látogatót a legalacsonyabb szinten elhelyezkedő teraszra, a három terasz egyikére. Számos kút volt itt a rituális tisztálkodás elvégzése céljából. Egy másik nyitott lépcsőn jutott a látogató a második, magasabban fekvő teraszra, arra a szintre, ahol az isteneknek áldoztak. Itt volt a theszaurosz is, a szentély kincstára. Mindenkitől, aki az isten segítségére számított, elvárták a "hálapénzt". A harmadik fedetlen lépcső a legfelső teraszra vezetett, amelyet három oldalán oszlopcsarnok határolt.
Ebben az "abaton"-ban történt a gyógyító alvás, latinosan az incubatio. Papok vezették a pácienseket a fekvőhelyekhez, ahol az álom idején végbement - elméletileg legalábbis - a beteg gyógyulása. A betegek a görögül "kliné"-nek nevezett heverőn feküdtek, innen ered a klinika szó. A templom szolgái, görögül a "therapeutá"-k voltak papok. Az Asklepieion-i gyógyulás mai fejjel átgondolva: számos betegségnek pszicho-szomatikus jellege van, lelki baj okozza a testit, viszont a segítséget kereső készsége és hite, valamint a hely pozitív kisugárzása mind hozzájárulhatott ahhoz a kölcsönhatáshoz, amely az Asklepios nevében működő templomi gyógyítás sikerét biztosította.
A gyógymódot (ha lett volna) biztosan befogadta volna az OEP, mert gyógyszert nem igényelt, az álmot hozó tengeri szellő pedig azóta is ingyen fújdogál.

Folytatás következik…

Dr. Kristofori György
-Sirok-