"Nincsen rózsa …" Tényleg nincsen?

Középiskolai biológia tanulmányaim kezdetén egy alkalommal előkerült a mondás: "Nincsen rózsa tövis nélkül". Boldogult tanárom csendes rezignáltsággal legyintett ennek hallatán. Nagy szamarak a nyelvészek, uraim - mondta. Ugyanis szegény rózsánk sohasem bírt tövissel, csak tüskéi vannak. S azzal hozzálátott, hogy beavasson a tövis és tüske különbözőségeinek rejtelmeibe. Nos mégis azt mondom, tüske, tövis egyre megy, de valami manapság mindig hibádzik. Vagy azért mégsem mindig?
Előző számunkban rövid írásban örvendeztem az akkor frissiben napvilágot látott jogszabály felett, amely a munkaidőn túli sürgős orvosi alapellátás feltételrendszerét oly módon szabályozza, hogy mintegy gazdasági és szakmai eszközökkel késztet minden működtetőt a korszerűtlen és általunk régóta kiátkozott készenlét helyett központi ügyeletek szervezésére. Őszinte elégedettség érzetével, minden hátsó gondolat és szándék nélkül írtam, amit írtam, s nem is sejtettem, mekkora vihart kavarok vele. A KÖR interaktív fóruma, a Siratófal felbolydult méhkashoz hasonlóan csakúgy ontotta, no nem a méheket, de a legkülönfélébb, indulatoktól sem mentes véleményeket pro és kontra. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki hozzáfér a világhálóhoz. Igen tanulságos. Kicsit megdöbbentem. Szövetségünk létrejötte óta egyik alapvető feladata a háziorvosok élet- és munkakörülményeinek javítása, alapvető (sokszor semmibevett) érdekeinek védelme, illetve helyreállítása. Mindenki emlékezhet számos perünkre és egyeztetésünkre, melyek - Gézánknak is hála! - túlnyomórészt győzelemmel végződtek, s melyek pont az irdatlan mennyiségű és meg nem fizetett túlmunkáról szóltak, s szólnak egyes helyeken még ma is. Olvashatunk önkormányzatokról, amelyek valamiféle szakszerűtlenül mohó önzéssel igyekeznek évi 365 napra is akár magukhoz láncolni szeretett doktorukat, hamis biztonságérzetüktől vezérelve. Most végre a jogalkotó, a szaktárca olyan irányba mozdult, amely - nagyon ügyesen lavírozva az önkormányzati kétharmados paragrafusok között - mégis komoly előrelépést eredményezhet, ha lassan is. És ez most nem mindenkinek tetszik. Életformák, évtizedes berögződések, anyagi félelmek csapnak össze progresszív szakmai nézőponttal, európai életszemlélettel. Ez persze önmagában nem baj. Sőt, egy megalapozott érvekre támaszkodó konstruktív vita termékeny lehet, s jövőbe mutatóan finomíthat alapvetően korszerű rendező elveket. E helyről tisztelettel megnyitom a vitát, s várom a kollégák leveleit, véleményét: Készenlét - központi ügyelet, pro és kontra. Biztos vagyok benne, hogy okos érveléssel, higgadt véleményekkel, pozitív példák bemutatásával sokak görcsös aggodalma oldható bizakodássá. Egyet azonban ne tegyünk!
Ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel, lássuk meg, hogy ezegyszer - nem túl gyakori! - értünk, nekünk születik valami! Rózsa szökkenhet szárba, s e szár nem biztos, hogy szúrós.
Rajtunk is múlik!

Dr. Éger István