A/fali/resuscitálás ABC-je:

A:a mea culpa...


(a többit majd utána!)E.

Minek irjam ujra?Hogy "véletlenül" ujra törlõdjön?

Nincs kedvem a FAL-hoz,sirni meg tudok magamban is.


Mert azon,hogy a FAKOOSZ elvesztette értelmét,jelentõségét,hogy a FAL azért agonizál, mert a jogos birálatok nem tetszettek

a vezetõknek és a talpnyalóknak-ezen csak sirni lehet!

Ide irom, hogy legyen itt is értelmes szöveg :)) Most olvastam, hogy a TB alapok mire


költik a suskát: hajokikötö, meg Postabank-konszoli stb. Egyre jobb. Nem baj, majd rendelés

helyett meccsre járunk.Ott a pénzünk.

...és a FAL agóniája vajon kinek a hibája ?E.

Tisztelt Faljárók!


Bubó3 rejtjeles üzenete után napokig szerepelt egy bejegyzés a falon, kettõzve.

A másodpéldányt szerettem volna törölni, de mivel egy idõpontban került a Falra, a szerver törölte mindkettõt visszavonhatatlanul. Kérem a szerzõt,illetve akinek rendelkezésére áll a gépén, írja vissza az üzenetet. Elnézést kérek mindenkitõl, az én hibám volt.

Mráz János

!

(+)?

:(

Azért szoktam bekukkantani, hogy

" f e l t ö l t õ d j e k " !

A Web-master is szunnyad:

a foci Európa-bajnokság több, mint egy hónapja végetért,

de a linkje még ma is él,

(bár a ritka írások szerint lehet, hogy már csak õ él!!!

- mint egy horrorban!)

még mindig tippelhetsz az Európabajnokra,

meg leginkább arra, hogy Magyarország csapata mikor lesz Eb-érett?

27 Md kemény HUF-ból már lehet

(...valamikor...)!

Pszt!

Ha valami frisset szeretnék olvasni, mindig beugrok ide. :-))


Cooool....

... - csak szunnyad.


Mert nekem sincs kedvem szmokingot felvenni, ha írnék bele, mint ahogy más ezért nem akar "fogat mosni".

Szerintem haldoklik a Fal. A HICS listán vannak jo páran az itteniek közül is.

Pedig szerintem a Fal technikailag sokkal kényelmesebb, mint a levlist. Sokkal élõbb


Nem tudom, miert lettek `eltanácsolva` mások, de ez igy nem fog müködni. Kár érte.

Jó ez a nyüzsi.

A KÖR/elõzetes címszó alatt olvasható a juniusi számból néhány cikk

De jó is, ha végre van kibe, és mibe belekötni! Nemde?

Kedves Praxim!



"Aki tisztességesen olvas, annak lehetõsége van a tisztességes idézetre.

...Aki nem, annak is, csak törekednie kell rá!" Thornton N. Wilder.



A törekvésnek sincs nyoma idézetedben, ezt sajnálom.

Nem vagyunk gyülekezet. (Pejoratív, napjainkban)


Senki sem mondta, vagy írta, hogy le lettünk tiltva.Nincs mit idézõjelbe tenni.

De mindannyian éreztük, hogy nincs itt lelkesedés

irányunkban.

És a csoport, a HICS, nyitott. Mint te is tudod János, szabadon

fel- és le lehet jelentkezni a listáról.



Ismételten:



aki szeret chat közben gondolkodni, problémákat közösen megoldani,

naponta 15-20 érdekes levelet, szükség esetén gyors segítséget kapni,

nézzen be.



HICS@egroups.com



Kérj felvételt.



giulio@mail.matav.hu moderator

Bubo3-nak üzenem, és rajta keresztül is mindenkinek, hogy a Siratófalról senki nem lett "letiltva". Néhányan a Fal-on megjelenõ kollégák közül saját jószántukból gondolták úgy, hogy a "Háziorvosok Internetes Csoportja " nevû gyülekezetben fognak tevékenykedni.

Láttátok a riportot "Suttogóval" a Hét-ben? Azt szólta:biztos a széke... Majd meglátjuk - mondta a vak.../!/

Oly boldog vagyok, hogy egy minisztériumnak sikerült 20 Milliárd (20 ezer millió) forintot szerezni az oly reményteljes magyar foci feltámasztására. Ennél fontosabb dologra nincs is mostanság szükség kis hazánkban úgy hiszem.


Ez az igazi szociális érzékenység.

(...meg a Fal történetének egy apró szelete:




néhány hónapja több kollégának "metaverbálisan"

- és rendkívül sajnálatos módon -

a tudomására hozatott,

hogy nem kívánatosak a nézeteik itt,

holott õk éltették a Falat kezdettõl fogva,

amely azóta "nem pezseg".



Ezek a vélemények innen nagyon hiányoznak valamennyiünknek.



...mert lehet, hogy nem mindig voltak az igazság birtokában,

- de ki az, aki ezt állíthatja magáról? -

viszont a gyakorlat, az elmélet és a management összhangjára törekedtek,

az értelmes együttmûködés igényével küzdöttek ezért.

Most látszik már, hogy pótolhatatlan kár, ha itt nem nyilvánulnak meg.

Nem akarok neveket említeni.

A Fal korábbi, archivált polémiáiból kiderül, kikre is gondolok.




Jó lenne, ha Õk mégis visszatérnének ide.

...mert itt a helyük.)

Javában.Vagy csak ájulatban vannak a Semmelweis napi zsozsótól....

itt aluszik a nép?

Közvéleménykutatás: vagyunk néhányan,vegyes körzetben dolgozó háziorvosok, akiknek ápr.01-tõl a 14 alatti gyermekek után járó finanszírozását a MEP megszüntette. Akivel hasonló történt,vagy hasonlóról tud,küldjön egy emilt!


Üdv.

Kedves Nasol!




És aki eladja a praxist, az fizet még 40 % jövedelemeadót is! (+ 10 % = 50 %!)



Így a praxis árának a fele az államé.

Jól fog neki menni!



Csak az zavar az egészben, hogy nálunk fordítva van a dolog, mint ahogy lennie kellene, meg mint ahogyan a világban van:

mi vagyunk az államért (az állami költségvetésért!!!), és nem az állam van értünk (ahogy viszont lennie kellene)!



És ez így nagyon rosszul van!



Magyarul az állammal "risztelünk!" a praxisunk eladásakor a vevõ róvására.



Eladjuk egyáltalán?

Mikor elõször olvastam, az ujságban, csak bólogattam, egy ujabb balhorgot a ronggyá vert már meg sem érez.


De aztán ujra elolvastam, és elgondolkodtam. Eszembe jutott Kohn a Ferihegyi reptéren, mikor 30 év után elõször hazalátogat Amerikából, és

a cola-automata elnyelte a pénzét másodszor is, mire elismerõen bólintott: Ügyes!

Jövõre a praxis elidegenitése illetékköteles lesz, az illeték mértéke a praxis értékének 10 %-a, de min. 200 000 Ft.

(Azaz a minimális értéke egy praxisnak 2 M Ft, ez nyilvánvaló.) Na most szeretett kormányunk a nemzet ajándékaként nekünk adta a praxist - Suttogó szerint

70 Md. Ft kerül igy az alapellátásba - amely praxis értékét, és tkp a 70 Md-t az a szerencsétlen kezdõ fogja megfizetni a saját adózott pénzébõl kamatostul, aki megveszi. De hogy ezután még az állam is részesedik - na ez az ügyes!!

A praxis tehát a nemzet - és a praxiskörbe bekerülõ háziorvosok - ajándéka a költségvetésnek.

Hogy nekem mért nincsennek ilyen jól fialó ötleteim!!!

Kedves szauron!


Jó egy éve, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének ülésén hangzott el Gógl Á.szájából"Tisztelt kollegák, be kell vallanom, a szék (sic!) határozza mag a tudatot."

Nem sokan hallották,"csak" négyszázan voltunk ott..

Üdvözlettel:

J.V.D.C.

ÉS II




Mert ha idõben lemond, legalább megmenthette volna az arcát. Igazolhatta volna, hogy még mindig erõsebb benne a szakmai elhivatottság, mint a mindenáron való ragaszkodás a puszta pozícióhoz. Arról nem is beszélve, hogy a gesztus protestáló jelentõsége erkölcsi értelemben visszavezethette volna Gógl Árpádot az "övéi", vagyis az orvosok közé.

Tartsuk bármily kiscserkészien naivnak az ilyen, nem annyira gyakorlatias, mint inkább szimbolikus döntéseket, a honi értelmiségieknek - és nemcsak a minisztereknek - valahára mégiscsak meg kellene érteniük, hogy a társadalom mentális állapotára való tekintettel igenis megõrzendõ érték az egyén etikus magaviselete, szakmai és emberi hitelessége - már ha egyáltalán van valakinek. Gógl Árpádnak volt mit féltenie, ezért fontos az õ példája.

Hiszen amerre nézünk, tele az ország a Gógl-szindrómához valamiképp hasonló esetekkel. Emberekkel, akik kapnak a sorstól egy lehetõséget - nem is mindig a tehetségük okán -, hogy hasznára legyenek a szakmájuknak, a kollégáiknak, a társadalomnak. Aztán körülményeik, fõnökeik vagy éppen a saját elégtelenségeik (netán mindez együtt) meggátolják õket abban, hogy legjobb önmagukat adják, vagy akár csak elfogadható szinten teljesítsenek. Ez nyilván elkeseríti, kétségbe ejti, sõt, olykor letaglózza õket. Tragikussá azonban akkor lesz, amikor valaki nyilvánvaló kudarca ellenére, kellõ ítélõképesség és intelligencia hiányában immár a rombolást folytatja. Amikor gyenge a tisztes félreálláshoz, de még van ereje a kártevéshez.


S nem akarja észrevenni, hogy igazában már nem is létezik.



Mészáros Tamás (ÉS)

ÉS I




Egy terjedõ szindróma

Elhivatott érdekvédõként ismertük meg. Egyaránt védte az orvosokat és a betegeket; s õszintének tûnõ elszántsággal akart javítani a szakma egyre borzalmasabb állapotán. Doktor Gógl Árpád az orvosi kamara elnökeként folyamatosan megütközött az elõzõ kormányzattal, számon kérte rajta az egészségügy határozott, koncepciózus reformját, ostorozta a tárca mulasztásait, hibáit, tévedéseit. Okosan és felkészülten érvelt, amikor lényegi változásokat, következésképp nagyságrendekkel több pénzt követelt a Horn-kormánytól. Igaza volt, amikor azt mondta, hogy a betegellátást ugyan évtizedek restsége juttatta katasztrofális helyzetbe, de a gyökeres változtatásokat nem lehet tovább halogatni.

Gógl Árpádra akkor még senki nem tekintett úgy, mint az ellenzéki politikusok egyikére, noha a minisztériummal való kitartó szembenállása természetesen meghatározott politikai törekvéseket erõsített. De a kamara képviseletében mégsem lépte át a szakmai oppozíció határait, ezért szerepének keményen offenzív felfogása sem keltett olyan látszatot, mintha az ügyszereteten kívül más is vezérelné.

A választások után pedig magától értetõdõ volt, hogy Gógl veszi át az Egészségügyi Minisztériumot, és ezt az orvosi kar is szinte egyöntetû helyesléssel fogadta, hiszen ki lett volna méltóbb a tárca vezetésére, mint az, aki végigharcolta az elmúlt idõszakot, s akit okkal tartottak a legerõsebb kormánypárt egyik választási program-tanácsadójának. A szakma ennek megfelelõ várakozással nézett Gógl mûködése elé. Látszólag paradox, mégis logikus, hogy az egykori kollégák továbbra sem a politikust látták benne, hanem a régi érdekvédõt - új szerepben. És arra számítottak, hogy most majd mihamarabb végbeviszi mindazt, aminek elmaradásáért elõdeit ostorozta.


Lássuk be, Gógl Árpád egyedülállóan nehéz helyzetbe került valamennyi minisztertársához képest. Õ volt az egyetlen köztük, aki egy tárca élére az adott szakterület korábbi kamarájának elnökeként, tehát egyenesen az "ellenállásból" érkezett, és ezért nem túlzás azt mondani, hogy afféle megváltónak szerették volna látni, nem egyszerûen az aktuális hatalom képviselõjének, aki megint csak maszatol majd a felszínen, és újfent elmagyarázza, egyelõre miért nem képes a költségvetés "megfelelõ forrásokat rendelni" az egészségügy reformjához.

Eleinte úgy tûnt, magát Góglt is meglepte a beléje vetett nagy bizalom, ugyanakkor a szerepváltással együtt járó, kötelezõ szempontváltás. Elsõ nyilatkozatai már óvatosak voltak ugyan, de nem tagadta meg ígéreteit, legfeljebb "visszavett" energikus elõadásmódjából. Aztán ahogy múlt az idõ, és a nagy átalakítás egyre késett, úgy változott mind feltûnõbben a miniszter stílusa. Amint újra meg újra rákényszerült, hogy a strukturális változások elmaradását és fõként a finanszírozás elégtelenségét "kommunikálja", a szakmai érdekvédõ látványosan átment kormányzati mundérvédõbe. Ez a feladat viszont minduntalan kibillentette abból a higgadt modorból, amely azelõtt anynyira hatásos volt; az újságírók és a riporterek az egyre ingerültebb, szüntelenül méltatlankodó köztisztviselõvel találták szembe magukat, aki a tûrõ érdem sértett pozíciójából kérte ki magának, ha számon kérték tõle a várt eredményeket.


Gógl Árpád tehát meglehetõs gyorsasággal vedlett a szemünk elõtt szimpla politikussá. Ezt a szakma valamivel hamarabb, a tágabb közvélemény kicsit késõbb vette észre; utóbbi igazán csak akkor, amikor már egymást követték a nõvérlázadások, a traumatológiai balhék, a sztrájkfenyegetések. Ekkorra lett nyilvánvaló, hogy a miniszter fokozatosan eljátszotta személyes reputációját - a "válsághelyzet az egészségügyben" szlogenje még a kormánypárti sajtóban is polgárjogot nyert, és Gógl kisvártatva azokat a szakmai szervezeteket is maga ellen hangolta állandó mellébeszélésével, amelyek kezdetben még lojálisnak mutatkoztak hozzá.

Ráadásul elkövetett egy olyan "több mint bûnt", aminek következtében maradék szavahihetõsége is odalett: feláldozta államtitkárát, a békejobbos Pusztai Erzsébetet a Fidesz oltárán. Pusztai hozzáértése komoly megbecsülést élvez a maga területén, és amikor a miniszter azzal indokolta leváltását, hogy nélküle jobb alkupozícióba kerül a tárca a majdani költségvetési osztozkodásnál, akkor a politikai motivációnak ez a szemérmetlen beismerése minden Gógl iránt táplált illúziót végképp szertefoszlatott - mégpedig éppen az intézmények adminisztratív és gazdasági vezetõinek körében is, mert õk igazán nagyra tartották a menesztett államtitkár szervezõi erényeit, és azontúl még kevésbé hitték, hogy a tárca lényegi reformokra szánta el magát.

Ettõl kezdve Gógl Árpád már csak futhatott a pénze után. És meg is kapta. Mert a kormányfõ valójában az õ vészesen megroppant tekintélyének flastromául szánta azt a tizenötmilliárdot, amit a Semmelweis-napra való hivatkozással nagy hirtelen odaígértek az egészségügy alkalmazottainak. Ez a bérbe be nem épülõ, fejenként nettó néhány tízezres egyszeri adomány egybehangzó vélemények szerint sokkal rosszabb vért szült a kedvezményezettek között, mint ha nem kaptak volna semmit, mert világossá tette elõttük, hogy a kormány csupán hûteni akarja a krónikus botrányt, de okainak megszüntetésére változatlanul nem hajlandó eleget költeni; az intenzív ellátás, az aneszteziológia és a traumatológia frontharcosai az állandósult krízis ellenére is csak bizonytalan ígéreteket kaptak, azokat is a jövõ évi költségvetés terhére.


Gógl mára tökéletesen hitelét vesztette. Sem az orvosok, sem a beteg vagy "betegségvárományos" állampolgárok nem tekintik érdekeik védelmezõjének többé - és ezzel közéleti szereplése tulajdonképp okafogyottá vált. Éppen azért, mert mint orvos és egykori orvoskamarai elnök nem tudta beváltani az ígéreteit - és ez egészen más elbírálás alá esik a közvélemény szerint, mint amikor egy sima pártpolitikus járatja le magát.

Ennek ellenére, Gógl Árpád drámája mégsem az, hogy kormánya magára hagyta, hogy nem bocsátotta rendelkezésére a szükséges anyagiakat. Különben sem tudhatjuk, õ maga vajon mennyire volt tisztában a várható realitásokkal, miközben még javában folyt a választási kampány. Gógl nem feltétlenül a Fidesz becsapottja. De azt mindenesetre tudnia kellett, hogy ellenzéki elõélete, szakmai brancsbelisége alapján miniszterként micsoda reményekkel fogadták, és ha ezeknek - tegyük fel - önhibáján kívül nem tudott megfelelni, akkor egy ideje már le kellett volna vonnia a szükségszerû, személyes konzekvenciát.

Tisztelt siratók!



Elnézést, hogy megzavarom a falon folyó munkát, de a "juniorok" képviseletében szeretném megkérni a tisztel orvosokat, hogy segítsék elõ a kisebbek munkáját azzal, hogy estleg saját gyerekeik,illetve ismerõseik körében reklámoznak minket.

Elõre is köszönettel: Éger Zsófi!

Kedves Faljárók!




Javaslom

(az elõzményeket valamennyien ismeritek)

Suttogó elõléptetését.



Új rangjára akár

pályázatot írhatna ki a MOK

(bár lehet, hogy a MOK már szégyeli, hogy Árpi valaha az elnöke volt,

le is tagadná!),

vagy bármelyik - most leghangosabb - érdekvédelmi szervezetünk.

Az én ajánlatom: Alattomos, hazug kib@ szócska,

bár ez túl pazarlóan hosszú rá, mint a lening rád.

Valami rövidebbet kellene kitalálni,

mondjuk csak egyszerûen, hogy ....!

Kedves Netdoki!




Gratulálok

(neked is, mert ma ilyen hangulatom van:))

az elõrelátásodhoz!

Még jó, hogy vagy nekünk!



Azonban:

Ha valaki "minimálbéren van",

az ezt nem diétás megfontolások alapján teszi,

hanem azért,

mert akkor nagyobb lesz az osztaléka.

(Ez adózási szempontból elõnyösebb egy bizonyos korig!)

Tehát logikailag nem követhetõ az általad emlegetett minimálbéres teória.

Kezdem érteni a 7 db helikopter - mint egészségügyi reform - szerepét.




A magyar egészségügyet

néhány, hasonlóan jól irányzott csapással

hamarosan sikerül Suttogónak és társainak annyira agyonvágnia,

hogy ezek a helikopterek fogják

a tehetõsebb betegeket

Ausztriába (Innsbruckbe) szállítani

busás nyereségért.



Mekkora üzlet!

És hogy ez korábban nem jutott eszünkbe!!! Ejnye-bejnye!!!



És milyen olcsó!



Ez az igaz egészségügyi reform!



Nem ám százmilliárdokat fektetni alap-, járóbeteg-, meg fekvõbetegellátásba!




Suttogó! Gratula a nagy ötletért!

Tényleg hatalmas egészségpolitikus vagy!

Már az se okozna meglepetést, ha többet vennének vissza, mint amit adtak. A nagy átverés már '99 végén megtörtént. Karácsony táján, amikor a hóvégi utalást átütemezték következõ hónap elejére, akkor kiutaltak minden praxisnak valamennyi elõleget azzal az igérettel, hogy majd részletekben visszavonják. Karácsony és Szilveszter között senki sem tudta gyorsan fejlesztésre elkölteni, így hát leadózta becsületesen. Következõ hónapban már elfelejtették a részletfizetésre vonatkozó igéretet és egyösszegben visszavették. Régi faljárók számítása szerint ez kb. 70 000 Ft. veszteséget jelentett egy praxisnak. Szerintem hasonló dolog fog történni most is, készüljetek fel rá lelkileg.

Látod Bubo, sajnos igazam volt....


Netdoki

...- és ez nem humor, hanem a véres valóság:



Amit kifizettek, azt még le is vonhatják a következõ havi Hsz. pénzbõl,

és akkor még annyi sem lesz.



Suttogó!

Nagyot csalódtunk benned: még %-ot se tudsz számolni!



Megvalósult a nagy átverés!



...de ezek után te se reménykedj bennünk!

Érdekelne, hogy is volt az a Miniszter Úr által beigért jutalom? Az összeget biztos nem csak én felejtettem el ;-). A más területen dolgozóknál az 1 fõre jutó összeg még csak elfogadhatónak tûnik, de valószínû elfelejtették, hogy egy átlagos szinten mûködõ háziorvosi praxis 2 szakdolgozót foglalkoztat. Tud rá valaki választ, hogy miért jár ugyanaz az összeg (136000 Ft) nekünk és az 1 asszisztenst foglalkoztató fogorvosi praxisnak is?


Üdvözlettel 1 újonc

Néhány hónappal ezelõtt a faljárók még humorizáltak. Aztán jött az ejnye, bejnye, mert hát egy orvosnak meg kell õriznie a méltóságát. Nemcsak demonstrálni vagy sztrájkolni nem illik, de bukfencet vetni is csak csokornyakkendõvel szabad. Eredmény: nem humorizálunk, nem lázadozunk, hanem temetünk. Kár!


Úttalan útakon

Wass Albert verse

Úttalan útakon

bozótokon és szakadékokon,

árkokon és vízmosásokon

törtetünk láthatatlan cél felé.



Úttalan útakon, imádkozva vagy szitkozódva,

békés szívvel vagy lázadozva,


de menni kell, mert vissza nem lehet:

fekete falat épített a Múlt

a hátunk megett.



Úttalan útakon..

De túl lélekhatáron,

túl gondolaton, túl minden álmon

valami messze vár reánk,

egy fénysugár e rút világon:


talán egy "mindent elfelejtés".

Talán egy "mindent újrakezdés"

a végsõ sziklaszálon.



Úttalan útakon,

végsõ szívdobbanásig,

utolsó sóhajtásig,

s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:

de egyszer eljutunk a sziklaszálig!


Javasolom, hogy indulóban a www.startlap.com Humor Játék politikusok arcával oldalon tervezzük meg annak a suttogónak az imázsát, aki elvezeti az orvostársadalmat a sziklaszálig. Sok sikert!

SZUBJEKTIV SAJTÓSZEMLE




Szerkesztett részletek az ASTRA ZENECA MAGAZIN 2000. nyár, 2. évf. 3. számából

***

A Semmelweis Egyetem munkatársai dr. Molnár László professzor vezetésével empirikus adatgyûjtést végeztek az orvosok munkaterheltségének, egészség-magatartásának és megbetegedéseinek összefüggéseirõl. A kutatás megdöbbentõ eredménnyel zárult: a negyven feletti orvosok halálozási gyakorisága magasan felülmúlja a lakósság átlagos mutatóit.

Kiugróan magas az infarctus halálozás és a férfiak esetében az öngyilkosság. A májzsugorodásra visszavezethetõ halálozás magasabb, részben a fertözõ májgyulladás mint foglalkozási betegség, részben az orvosok gyakori töményalkohol-fogyasztása miatt.

A lakósságban a középkorú nõk halálozása a középkorú férfiakéhoz viszonyítva 60%, a középkorú orvosnõké viszont 90%. Az orvosnõk születéskor várható élettartama mindössze 68 év. A vizsgált elhunyt orvosnõk 51.5%-a, a férfi orvosok 43.2%-a a nyugdíjas kora elõtt halálozott el.

A magyar orvosnõk (-és férfiak- A szubjektív Szerk. megjegyzése) hivatási megterhelése óriási, hosszú a munkaidõ, nem biztosított az ügyelet utáni pihenés, gyakori a hétvégi dupla ügyelet utáni hétfõi mûszak. A permanens továbbképzési kötelezettség tovább csökkenti a szabadidõt. Az orvosi hivatás nagyfokú azonosulást kiván a pályával, és ez minnél nagyobb, annál kevesebb idõ jut a családra, kikapcsolódásra.

Az egészségügyben dolgozók felháborítóan alacsony kereseti viszonyai, munkaidõbeli túlterheltsége mellett újragondolást kíván a család szerkezetének és feltételrendszerének átalakítása.

Az orvosi munka legfõbb stresszforrása nem orvosi, hanem szociális eredetû.

A finn és egyéb nyugat-európai ... kollégák mortalitása a többi értelmiségi csoporthoz hasonlóan a lakóssági átlag alatt van, mégpedig az orvosok kedvezõ társadalmi helyzete miatt.

Márpedig a magas társadalmi státusú emberek egészségesebbek, de úgy tûnik, Magyarországon az orvosok nem tartoznak ezek közé.

***

LEGYEN NEKÜNK KÖNNYÛ A FÖLD ...

(... ÉS AZ ÉLETÜNK NEHÉZ?!)

Tegnap megkaptam a bruttó 136E Ft-t.Az OEP fõigazgatójának tájékoztatása szerint ezt az összeget kapja meg minden alapellátási körzet és ezt kell felosztani az orvos,asszisztens,írnok között.


A reklám nem ezt ígérte.

Úgy látszik suttogóék szeretnek százalékszámolásokkal foglalkozni. Gondolom csak fejben, azért ilyen viccesek az eredmények. Kezdenek szédítõvé válni, ugyanis emlékezetem szerint az év elején azzal kezdték, hogy a bázispénzünk 60%-ának az 5%-át ememelték, miközben a teljesítménypont forintértéke 50%-al csökkent. Most meg lelkesedjünk ennek az egyszeri támogatásnak a valahány százalékáért,miközben a benzinár tizenvalahányszor valamennyi %-al, a gyógyszer, kötszer, fecskendõ valahányszor valahány %-al nõtt. Most értsem meg, hogy 8%-al nõtt a jövedelmem, miközben a bankszámlámon számértékben lényegesen kisebb összeg jelenik meg, mint tavaly. És még hol van a hány %-os infláció? Kedves Nazol! Hol van Burundiföld? Én is oda szeretnék menni. Vajon ott is fejben számolnak százalékot?

Örömmel hallottam, hogy az aneszteziologusok eltekintenek a direkt sztrájktól, tekintettel a suttogói propaganda 138 E Ft-ra.


Nos, ebbõl az aneszteziológusok zsebét fogja ütni nettó 60 E Ft. Ezek szerint per kapita és per év nettó 60 E Ft hiányzik az egészségügybõl.

Havi nettó 5 E Ft. Megyek Norvégiába. Vagy Burundiföldre. De innen el. Szevasztok.

Kedves Bobo3!


A leírtakat sajnos nem én találtam ki, hanem a kormány.

Érdekesek a kormányzat matematika módszerei:

- (dema)Gógl miniszter úr fejenként 100 ezer Ft-ot kürtölt világgá,

valamint azt, hogy ez évi 8% béremelésnek felel meg. Számoljunk: a legtöbb

körzetben 3-4 (orvos, nõvér, írnok, takarítónõ) fõ dolgozik, vagyis az

ígéret szerint ez 3-400.000 lenne. Ugyanígy az átlag havi 400 ezer (évi 5

millio) Ft finanszírozás 8%-a is 400.000. Ehelyett kapunk 138.000-et )vagy

még kevesebbet, ha minimálbéren vagyunk). Ha ilyet az újságban hirdetnek

meg, a cég beperelhetõ a "fogyasztók" megtévesztéséért. Tehát a 8% ígéret

max.2,76% realitás, ami ugye azért már nem hallatszik olyan jól, ráadásul ez

nem "beépülõ", hanem csak egyszeri juttatás.

- Más: gázáremelés 5%. Okos emberek próbálják velem elhitetni, hogy ha most

év közepétõl 10%-al emelik a gáz árát, ez csak 5%-ot fog jelenteni. Ez akár

igaz is lehetne, ha jövõre megint az idei elsõ félévi áron adnák, de ez

sajnos "beépülõ" áremelés.



Üdv: netdoki

Újabb dili!


Már Ráckevén is említette a "suttogó" a foglalkozás-egészségügyi biztosítási ágazatot,mármint,hogy dolgoznak /kik ezek a valakik ??/ennek kiépítésén.Ott,egy egyszerû gyomorgörccsel átsiklottunk ezen.Ám olvasom a Magyar Orvosban,hogy ezen az agyrémen tényleg dolgoznak.Lásd júniusi szám 9.oldal.Rémes látomásom van:azok a kis huncut kollégák /velem együtt/ akik üzemorvoslást is ûznek,a kõrtanárság mellet,lehúzhatják a redõnyt.Ha ugyanis -rémlátomásom szerint- a munkáltató nem közvetlenül az üzemorvossal kötne szerzõdést a szolgáltatásra, hanem mondjuk a MEP-kel,akkor búcsut mondhatunk annak a kis zsozsónak is, amibõl egyébként az alulfinanszirozott háziorvosi tevékenységünket támogattuk.

Lesz újabb ellenõr,lesznek helyes kis aparácsik fõmamák,kõrlevelek etc.etc.

Csak a mi kis zsebpénzünk az nem lesz,illetve jelképes összegecskék fognak felénk áramlani...Bízom abban,hogy az OMFI korifeusai idõben veszik a jelzéseket és lépnek.Ha nem is a mi érdekünkben,hanem saját zsíros másodmásod-

állásaikat megtartandó...Kedves illetékesek:ebbõl nem fogjátok az alapellátást megmenteni.Hagyjátok békében ezt a kis üzemorvosi pénzünket.Kevesebb lázongó háziorvossal kell majd számolnotok!...

Ki mit tud errõl?

Netdoki!




Most döbbentem rá, hogy nem árt, ha abc-t oktatok.



Hátha nem tudja az a (pótolhatatlan, túlkvalifikált, sikerdíjra érdemes szakember) jogász, aki az osztás technikai részére ad tippet. Talán inkább könyvelõt kéne e célra foglalkoztatni, mert az legalább már tudja, hogy



1./ Az asszisztens, meg a takarítónõ is egészségügyi dolgozó.



2./ Az õ bérük a "bérköltség" rovattételen található. És semmi köze a vállalkozói kivéthez és az osztalékhoz.



3./ Csak az orvosé a "válalkozói kivét+osztalék" - ha vállakozó -, de ha alkalmazott, akkor az õ pénze is bérköltség!

Netdoki!




Ha a te teóriád szerint történik a pénz elosztása,

akkor az asszisztensek nem kapnak semmit,

vagy zsebbõl fizethetek neki

- nem lennék az ötlettõl boldog,

pláne, ha valaki kitalálná,

hogy a "paraszolvenciám terhére"

ugyanannyit adjak neki is,

mint amennyit a TB nekem utalt!



Úgy, hogy ha "minden egészségügy dolgozónak" jutna,

akkor másképp kell osztani,

vagy kisebb propagandát kéne csapni a pénz körül,

vagy "csakis az igazat" kéne mondani!

A haziorvosi es fogorvosi praxisok 136 ezer forintot kapnak. Ez utobbi kornel


a kifizetesek nagysaga nem haladhatja meg a tavalyi evre juto vallalkozoi

kivet es osztalek egytizen-ketted reszet.A 136 ezer forint becslesen alapul, ha ez nem elegendo a juttatasra, akkor a kovetkezo havi utalasnal az egeszsegbiztosito folyositja a kulonbozetet. Tobb intezmenynel elofordulhat azonban, hogy az eloleg magasabb a tenylegesen kifizethetonel, ezekben az esetekben a tobbletet egy honap mulva visszavonja a biztosito. Megfigyelok szerint elsosorban a vallalkozo orvosoknal fordulhat ez elo, akik kozul sokan minimalberrel vannak bejelentve.