
Sorjában, avagy
ÉVSZAKJAINKRÓL ANTONIO VIVALDI NYOMÁN
Őszi ködök surrannak a völgyek ölén, elszálltak s elszóltak már a nemes bikák bőgései is. A világ nehéz esztendő emlékeit hullatná, mint fák a sárguló levelet. Hullatná avarnak, jövőt szolgáló termőtalajnak, tapasztalatnak. De nem lehet! Azok a színesedő levelek most eddig alig ismert szokatlan színeket öltenek, s csak nem akarnak aláhullani. Pedig durva szelek is ébredeznek. Ráznak, rángatnak könyörögve az ég felé tárt ágakat. Csakhogy a tarka leveleket mintha valaki felkötözte volna. Mintha világ csúfjára átszínezte volna. Hogy takarjanak valamit. Hogy ne láthassunk valamit. Csak azok a madárfészkek ne hullanának alá. Mert azok hullnak. Azokat senki sem próbálja menteni, odakötözni. Minek az? Kinek az? Fontosabb a csalfa színekbe pompázó, szemet gyönyörködtető, sokmindent elfedő, élettelen levélhad. Ott lebegnek felkötözve, mint az egykoron tőlünk keletebbre élt diktátor szemléje alkalmából felkötözött érett gyümölcsök, az általa bölcsen s jó helyre telepítetett gyümölcsös haldokló fáin.
- Ez az esztendő rideg téllel indult. Széfek és kórházak ajtóit csapkodta az egyre vékonyabb, egyre kellemetlenebb szél. Furcsa tél volt, kegyetlen tél volt. Pusztító. Persze voltak bundás emberek is. Ők nem áztak, nem fáztak, csak bundáztak.
- Aztán felcsendült a tavaszi madarak kórusa s a harcba hajló tél ismét csak olvadással ért véget. A kedves évszak csatanyeréssel örvendeztetett meg. Persze sejtettük, hogy a siker csak rövidtávú túlélést jelenthet. A saját kis diktátoraink sora azonban megtörni látszott s jött helyette bársonyos reformer. Jött a kedélyek kedélyes csillapítása, megfontolt ritmusú csendesebb szó, együttműködés ígérete. És a lázas helyreállító munka látszata. Oly annyira látszat, hogy meg sem jelölte a romhalmaz keletkezésének okát. Pedig most először az eredeti hiányállapot elérése is szép célnak látszott.
- De elindult a lézerszimfónia. És a színfónia. A tarka programok egymást érték, a véleményünket sűrűn kérték. Csak a zene nem szólt valahogy sehol. Nem, mert a prímásnak nem hogy a vonójába nem került semmi, de még a vacsorája is bizonytalan lett. Ez már azonban a nyár tapasztalata volt. Biztonságról és partnerségről beszéltünk s erről értekeztünk agyba-főbe. Véleményt vélemény követett s nyitott fülek fordultak felénk. Sajnos azonban a túloldalon is nyitva voltak. Aztán jött az elvonások takargatása közepette emlegetett minőségbiztosítás véleményezése. Minőségről a létért való küzdelem közepette. Keményített kötény a szurkot öntögető egri nőkön. Apropó! Közben folyton és folyvást Eger. A politika presztízsét rombolva is, érthetetlen makacssággal és csakazértis. Ekkora konc lennénk? Még büszkék lehetünk a végén. Vagy csak az EU-s pénz vonzereje? Minden esetre erős önbizalom és merész távlati tervek.
- Most itt van az ősz, itt van újra. De ez nem az, amelyik „szép mint mindég énnekem”. Ez az ősz fájdalmas, veszedelmes ősz. Fejünk felett kardként lebeg az igazság órája. Apokaliptikus látomásnak is tűnhetne akár, amint a neoliberalizmus legnagyobb ellenségétől és áldozatától, az államtól kér segítséget, s amint legfőbb célját, az eltompított és atomizált, gyökértelenített embert szeretné áldozatvállalásra bírni. Ez azonban nem ennek az emberfajtának a sajátja. Az a fajta ember nem a neoliberális világban terem.
Hát itt tartunk most és tudjuk, hogy jön a fűnyíró és sok sok évszakon át fog nyírni, ott is ahol kopott és csikorgó kései már csak a felvert homokot gyűjtik a zsákba. Mi közben nézzük a borús égre rajzolt szép lézerfényeket, nézzük a furcsán tarka leveleket. Azt hiszik gyönyörködünk benne.
Leányfalu
Szász István T.

Tartalom:
Biztonság, vagy partnerség a bizonytalanségban
Beszámoló a sárospataki kibővített elnökségi konferenciának
Gondolatok Sárospatakról
Fakoosz majális Debrecenben!
Minőségbiztosítás a létért küzdő alapellátásban?
Dr E.Cs Körcsrnoki elmélkedése
FAKOOSZ sajtófigyelő
Vállalkozók figyelmébe
Közúti járművezetők alkalmassági vizsgálatának változásai
2008 Kína éve
Vicc
És megint 1 %
Hány a koldus, Biztos Úr?
Küldj egy receptet!
|