Kertészre várva…
Mire e sorokat olvasod nyájas olvasó, a szakmánk jövõjét
megalapozó új jogi környezet hatályának minden
szirmát kibontva, teljes pompájában tündököl.
Igaz egyszer már, nem is olyan régen majdnem megesett a dolog,
ám rendes vi-rág decemberben nem nyílik, s különben
is, a kertész is csak ember, az is téved-het. No meg nincsen rózsa
tövis nélkül, ugyebár.
De most már biztos, megvan, látható, fogható. Szép
virág. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Ez meg ráadásul
a mi virágunk. Nemcsak nekünk nyí-lott, de ott bábáskodtunk
az ültetésnél is, és óvó szemekkel figyeltük
szárba szökkenését. Örülhetünk neki.
Örülhetünk, mert fél évszázada nem esett,
hogy az alapellátást a legmagasabb rangú jogszabállyal
tisztelték volna meg. Aztán örülhetünk azért
is, mert az is példa nélkül áll kis hazánkban,
hogy egy ilyen törvény az érintettek ötletébõl
fakad, sõt Szövetségünk berkeibõl. Erre még
büszkék is lehetünk. Örülhetünk, mert a virág
teljes, mindene készen van. Lett a törvényhez kormányrendelet,
és miniszteri rendelet, véleményünket néha
meg is hallgatva, idõben hatályba lépve. Örülhetünk,
mert ez így együtt még akkor is nagy dolog, ha tudjuk, politikai
erõviszonyokat tükrözõ kompromisszumról, nem
pedig optimumról van szó. Tény azonban, hogy ezzel együtt
is olyan viszo-nyok kialakulása válik lehetõvé,
amelyek ismét messze elõre lendítik az alapel-látást
az egészségügy többi szereplõjéhez képest.
De lám, hová gyökeredzik e szépséges virágszál?
Csak nem a homokba?! Mi-bõl táplálkozik, mibe kapaszkodik,
meddig bírja elsorvadás nélkül? E kérdések
jól tükrözik jelen helyzetünk sorsdöntõ kérdéseit,
s nem engedik, hogy fentebb ecsetelt örömünk mentén önelégülten
dõljünk hátra. Virágunkat táplálni,
gyöke-reit megerõsíteni is hatalmas feladat, melyért
további küzdelem vár ránk. A jogi környezet megteremtésével
újult erõvel tolakodnak felszínre gazdasági bajaink.
Megoldást kell szorgalmaznunk és kieszközölnünk
állandósuló forráshiányunk-ra, finanszírozásunk
reálértékvesztésének örökzöldjére.
(De jó neki! Örökzöld, nem is kell gondozni, locsolni,
õ bezzeg talpon van hosszú évek óta!)
2000 nem lett az egészségügy éve. De ha 2001 sem lesz
az, akkor hiába a leg-szebb virágszálunk. Elhervad, szemétre
kerül. Azután az új jogi helyzet terem-tette gazdasági,
adó- és pénzügyi technikák, részletek
meghatározása és kor-mányzat elé tárása
is ránk vár. Ha nem tudjuk jó részletszabályozókkal
mélyen begyökereztetni, szép virágunkat az elsõ
szélroham tövestõl csavarhatja ki.
Tennivalónk tehát bõven akad, feladatunk a következõkben
gazdasági kérdések megoldatására irányul.
Erre van szükség. Errõl beszélgetünk Siófokon
április-ban, remélem, minél többen!
- Dr Éger István
- |
|
