 |
|
 |
| Filléres emlékeink |
Filléres emlékeink
A nagyváros piacának épületét egyenletes zsongás tölti be. Zenét nem hallani, vasárnap délelőtt van. A zöldséghez, gyümölcshöz, háztáji termékekhez szokott árusító asztalokon egészen más áruk hevernek rendetlennek tűnő halmokban. Bolhapiac van. Minden vasárnap délelőtt.
Amilyen vegyes az árukészlet, olyan vegyes az eladók és az érdeklődők, azaz potenciális vásárlók sora is. Találsz itt mindent, különösen, ha rendszeresen látogatod.
Holland eredetű tárgyakat árul egy alacsony, öltönyös, idős úr, szép művű fali és asztali órák, nippek szobrok, flamand nyelvű lapok, apró dísztárgyak között. Mellette középkorú szabadidősen öltözött férfi tinédzser korú unokájával CD lemezeket, számítógép tartozékokat, öngyújtókat adna el bárkinek, akit érdekel. Odébb használt rádiótelefonok felett élénk disputa folyik különböző bőrszínű fiatalok között.
Szemben idősebb hölgy ruhagyári spulnikon színes cérnákat kínál, mögötte kilóra, vagy darabra kaphatsz gipszkarton csavarokat, fúrót, szerszámokat. Pár méterre kopaszra nyírt huszonéves előtt a padlón jól megfér a magyar katonai bajonett és kulacs mellett a német rohamsisak, meg az orosz tányérsapka.
A harmadik sor elején törzshelye van a régi újságoknak könyveknek, képeslapoknak, fényképeknek okiratoknak, jelvényeknek. A kényesebb darabok a kopaszodó fiatalember előtt lévő háború előtti időkből származó kiglancolt régi rádió dobozán pihennek.
Az oldalablaknál idős kissé bohém stílusban öltözött úr két dobozból, és egy nagy mappából számozott rézkarcokat mutat egy bundás hölgynek, miközben a SanFrancisco-i utcarészletet ábrázoló grafikán magyarázza a híres kábelvasút működését.
Széparcú nagymama a szomszéd árussal értekezik mindenféle cuccok felett, talán nem is árulni, inkább beszélgetni jött.
Kezembe veszek egy bombázógépből kiszerelt foszforeszkáló végű kapcsolót, és eszembe jut, ilyet édesapám is mutatott a saját kacatjai között. Furcsa világ ez, akkor is élvezed, ha nem veszel semmit.
Mert néhány szó után kiderülhet, hogy a hollandus évtizedes külszolgálat után ment nyugdíjba, hogy a szikár öregúr Almássy ivadék, aki Amerikában festőművész volt, de 82 évesen már kissé remeg a keze.
Azt is megtudhatod, hogy a régi könyvek, újságok, okmányok csak melléktermékei a régi rádiók múzeumát összeszedő video-műszerész gyűjtőszenvedélyének, miközben kiselőadást hallhatsz tőle a múlt század elejének építőművészetéről korabeli sajtóillusztrációval.
Aztán megveszed a 60-as évek francia slágereit tartalmazó dupla CD-t a fél kezét nehezen használó idős zenésztől alku nélkül. És valami jó érzés tölt el.
Majd hazaviszed a „zsákmányt” és otthon mindent újra elmesélhetsz! Próbáld ki! Már ez megéri!
- Dr Mráz János -
|
|
 |
 |
|
|
 |
